Hajdúnánáson születtem. Az évszámot hagyjuk... Az életem úgy alakult, hogy szinte mindent ettől a várostól kaptam.
Köszönöm neki. Örülök, hogy én írhattam meg a Hajdú regét.
Gyerekkoromban mindig azt gondoltam, hogy a színészek sokkal többet tudnak a világról , mint "mi", a többiek.
Tudják, hogy ez az egész egy ideiglenes játék: sírunk, nevetünk, meghalunk, születünk....
Tudják a titkokat, a törvényeket, azt, hogy hogyan is működik ez a világ..
Most azt gondolom, hogy ezt talán mindenki tudja valahol, akkor is , ha nem emlékszik rá.
Mindig megdöbbent az a zseniális játékösztön, tudás , ami egy-egy emberben egyszer csak megnyilvánul a próbákon.
Számomra ez kicsit transzcendentális élmény.
Hálás vagyok azért, hogy színházat játszhatok, szerintem kivételesen tehetséges emberekkel.
Az a dolgunk, hogy a magunk nyelvén beszéljünk. Nem kívánuk hasonlítani senkire.
Kisvárosi, magyar színjátszók vagyunk.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|